Cím:

Egy briliáns spanyol-barokk egyházi zeneszerző

Típus:

Skandináv keresztrejtvény

Ismertető:

Legyünk egészen őszinték: a spanyol barokk zenéről még a „vájtfülüek” is keveset, vagy szinte semmit sem tudnak, kivételt képez ez alól az Ars Renata Régizenei Énekegyüttes, amelynek volt egy „spanyol” korszaka.A barokkhoz – évszázadokon át elsősorban csak a francia-német-olasz-és angol szerzők művei tartoztak, de az elmúlt kb. 30 évben reneszánszát éli a spanyol barokk muzsika is. Rám a reveláció erejével hatott a minap a Youtube „Brilliant Classics” csatornáján felfedezett „Sacred Music in Malaga Cathedral” c. 2018-ban készült felvétel. Ezekben a kis motettákban és „villancicok”-ban (életképekben) valami egészen magával ragadó, különleges vonzerő, amit eddig egyetlen „szent” barokk műben sem éreztem meg: a nép lendületes, sőt gyors tánczenéjének (és ezzel együtt az életigenlésének) a szerves beépítése és nemes egyesítése a klasszikus barokk stílus jegyeivel.A népi hangszerek (spanyol gitár, teorba-lant, andalúziai dob, sőt még a kasztanyetta) alkalmazása és ötvözése a klasszikus barokk hangszerekkel (clavichord, barokk oboa, traverz-haránt fuvola, cselló, trombita, és persze a hegedű) a briliáns ének-szólókkal (szoprán, kontratenor) teljessé téve. És most térjünk át a művek szerzőjére, aki egész életében (1699-től 1767-ig élt) szinte végig a malagai katedrális egyházi komponistájaként és zeneigazgatójaként (maestro) működött.Halála előtt arról rendelkezett a kolostorban lakó testvérének, hogy műveit nem szabad másolni és csak a katedrálison belül adhatók elő. (Mily bölcs előrelátás volt az akkoriban is sűrűn előforduló plágium elkerülésére…) Igaz, hogy a több mint 1000 kompozíciója 223 évre a feledés homályába merülve a katedrális kottatárában porosodott, mígnem 1990-ben megjelent az első átfogó zenetörténeti elemzés a spanyol barokk kantátákról, és elkezdték sorra bemutatni a szebbnél szebb műveit.A megfejtésben a 18. század első kétharmada egyik legnagyobb spanyol zeneszerzőjének a nevét rejtettük el. (bg).